Ezzel a mottóval hirdeti magát az egyik cipőbolt a Margitsziget futószőnyege fölött. Mivel szófogadó gyerek vagyok, így is szoktam tenni minden alkalommal, amikor elhaladok alatta. A negyedik kör után néha már nyafogni kezdek: Muszááááj?

Ez persze csak tréfa volt. Nem a nyafogás - szép is lenne -, hanem sajnos a négy kör. Reggelire-vacsorára egy is épp elég szokott lenni nekem...

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Függünk. Ki a csokitól, ki az alkoholtól, ki a gyógyszertől (a srác, aki délután le akart húzni 70 forinttal, sajnos mindkettőtől - aztán, amikor nem adtam neki, nagyot húzott a szomszéd tarajos demizsonjából. Így megy ez.). Jó esetben függünk a mozgástól. Néha pedig egymástól.

Én például most épp Tomtól (pedig alig egy órája ismerem). A kötélen. Ott hintázom a feje fölött, és várom a szilárd talajt.... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A vonat oda-vissza-csereberélése után (többszöri mozdonycsere és vágányfelújítás miatti pótlóbusz – bringával!) éjjel 11 felé értünk Ljubljanába.  A fővárosból szinte semmit sem láttunk, igyekeztünk fölfelé, északnak. Egy hangulatos erdőfontban vertünk sátrat – a sok szemét tanúsága szerint nem elsőként a történelemben. Kranj mellől reggel indultunk tovább. Bár volt szó arról is, hogy rögvest Jezerskóig mászunk a... Még több

1 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Hazaértünk a nyaralgatásból, túléltük. Nagyon szép és jó volt! Első nap (július 10-én) még üzembe kellett helyezni az új bringámat, úgyhogy épp csak a leutazásra maradt időnk. Mivel a kempinget nem értük el (nem vették föl a telefont), így nem kockáztattunk: egy panzióban szálltunk meg. Jó döntés volt, mert a hátizsákunkat otthagyhattuk, amíg Ausztriában voltuk. Másnap 9-kor elindultunk megkerülni a Fertőt. Mivel arrafelé még sosem kerekeztünk, nem tu... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Vasárnap jónéhány KSI-s kollégával együtt én, az áruló (röviden: akikkel hegyet szoktunk mászni, most egyesületté alakultunk, és hogy legyen aktivitásunk, a Csellengés színeiben neveztem) is ott voltam a csúcson. Köszönet Gyuri bácsinak a lehetőségért!
Hajnali 8 órakor ott toporogtunk a Faház előtt. Végre egyszer eljutottam oda, hogy felkészülten indultam el egy versenyen. Nem zabáltam halálra magam előző éjjel, időben lefeküdtem, reggel betoltam a na... Még több

1 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez