A leány öntörvényű, szenvedélyes, nehezen kezelhető teremtés volt. Mivel azonban egykor gyengéd szálak fűzek hozzá, azonnal igent mondtam, amikor ötnapos, sátras Balaton-felvidéki csavargásomra új barátjával bejelentkezett. Nem is lett volna semmi gond velük, csak hogy indulás előtt félnappal üzent, hogy a hathónapos magyar vizsláját is hozza. Látta... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Ami a nyarat illeti, mindenféléről volt szó, csak Fátráról nem. A főprogram azonban idő és pénz hiányában dugába dőlt, a helyette kitalált projekt dettó, én meg ott álltam kilövésre készen, cél nélkül. Ilyenkor aztán rendszerint felbukkan egy megbízható, kedves ismerős, esetemben a régi nagy szerelem: a hatalmas és kifürkészhetetlen, titokzatos és vadregényes Nagy-Fátra.

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A fehér gyászról szóló cikkemben utaltam rá, hogy Csicsmány nem csak a rendkívül különös halottas viseletről, hanem egyedülálló motívumokkal kifestett faházairól is nevezetes. Nos, kezdjük az elején!

Csicsmány (Čičmany) a mai Szlovákiában, Zsolnától délre kb. 20 km-re, a Strázsa-hegy ala... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Nincs mit szépítgetni a dolgon: Petőfi a Kárpátok kapcsán leírt „tán csodállak, ámde nem szeretlek”-kel alaposan elvetette a sulykot. Ilyet az ember – bármilyen őszinte – nem ír! Megérteni persze lehet, hiszen mi, hegyvidéki fiúk meg épp „az alföld tengersík vidékin” szédülünk, ha nincs a láthatáron valami hegy, amiben megkapaszkodhat a tekintet. De nem ezzel kezdjük az éneket...... Még több

4 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Mesebeli táj a Nyugati-Kárpátok szirtöve a Fehér-Kárpátokban, Árvai-Magurában, de a szirtöv (bradlové pásmo, klippen belt) hegységei közül is legkedvesebb számomra az alig zsebkendőnyi Pieniny-hegység a Dunajec áttörésével. Először itt léptem hajdan a Kárpátok földjére, mindjárt egy egyhetes táborozás erejéig a czorsztyni vár tövében, a folyó partján, s az... Még több

6 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez