T minus: 3 days. Mégegyszer átnézem a túra kiírását, az ígért programot. Gyorsan változtatok is ezt-azt. Valamit kiveszek, mást beteszek. Ha mindezt végig tudjuk csinálni, akkor nagyon komoly csapat a miénk!

T minus: 2 days. Az utolsó ímélváltások, telefonálgatások is elintézve. Egyre izgatottabb vagyok én is. Jó lesz!

T minus: 1 day. Hazajöttem a családi nyaralásból, ahol a túra tervezése foly... Még több

5 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A második túranapon a századik születésnapját idén ünneplő Alpenverenisteignek vágunk neki. A Hoyo mellett ez a Rax legrégibb útja. Nincs agyonbiztosítva, mégis viszonylag könnyű vonalvezetése, gyönyörű és látványos fekvése, ugyanakkor izgalmas szakaszai miatt nagyon szeretek ügyesebb kezdő csoportot idehozni. Aki ezen túljut, az már jó eséllyel vasaló marad. (Főleg most, hogy másnap kapnak egy még ennél is látványosabb utat – de pssszt! Ez még titok!)... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A szobám egy romhalmaz. Mindenütt izzadt pólók, büdös zoknik, és már a nadrág is megáll a sarokban, ha letámasztom oda. Vagy magától elmegy odáig... Most azt gondoljátok, hogy panaszkodom, pedig dehogy! Épp ellenkezőleg: dicsekszem! Az imént értem haza Raxisztánból, ahol az elmúlt mesebeli három éjjelt és nappalt töltöttem a Csellengéssel, hogy egy fantasztikus társaságot fölvigyek a Schneebergre, majd klettersteigesdit játsszam velük a Rax meredélyei közöt... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

3 héttel Schneeberg után 19-e szombat hajnal 4, csörög az óra. Végre. Pár perce már biztosan várom, hogy megszólaljon. 5 percet hagyok magamnak, aztán kelés, e korai órán a jobb, majd bal, majd megint bal kanyar sem egyszerű. A múltkori kapkodást megelőzendő tegnap összepakoltam mindent, mi több, a víz a tűzhelyen, a gyufa mellékészítve, a kávé, bögre, kanál az asztalon  - nagggyon profi. Hidegindítás. Aztán persze úgy alakul, hogy valamiért az egész t... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A március 15-e alkalmából "szervezett" hosszú hétvégén megint úgy alakítottuk a programot, hogy szabadidőnket, akárcsak tavaly, a Bécsi-Alpok felkeresésével töltsük. Párom ötlete nyomán pénteken a Heukuppe volt a cél. Én nem lelkesedtem az ötletért, ugyanis az útvonalon a könyv szerint fémkapcsokra, létrákra, kötelekre kellett számítani - semmi bajom a biztosított utakkal nyáron, de azért kevésbé rajongok, ha a biztosítás a h... Még több

6 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez