A második túranapon a századik születésnapját idén ünneplő Alpenverenisteignek vágunk neki. A Hoyo mellett ez a Rax legrégibb útja. Nincs agyonbiztosítva, mégis viszonylag könnyű vonalvezetése, gyönyörű és látványos fekvése, ugyanakkor izgalmas szakaszai miatt nagyon szeretek ügyesebb kezdő csoportot idehozni. Aki ezen túljut, az már jó eséllyel vasaló marad. (Főleg most, hogy másnap kapnak egy még ennél is látványosabb utat – de pssszt! Ez még titok!)... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A szobám egy romhalmaz. Mindenütt izzadt pólók, büdös zoknik, és már a nadrág is megáll a sarokban, ha letámasztom oda. Vagy magától elmegy odáig... Most azt gondoljátok, hogy panaszkodom, pedig dehogy! Épp ellenkezőleg: dicsekszem! Az imént értem haza Raxisztánból, ahol az elmúlt mesebeli három éjjelt és nappalt töltöttem a Csellengéssel, hogy egy fantasztikus társaságot fölvigyek a Schneebergre, majd klettersteigesdit játsszam velük a Rax meredélyei közöt... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Aki olvasta az előző beszámolót, most szomorkodva – vagy épp vidáman – konstatálhatja, hogy az almáspécé gabonaálló. Az evangélium után viszont csapjunk is a lecsóba.

Bár feltétlen tisztelője vagyok az élet minden formájának (olyannyira, hogy szívem szerint fényt ennék), ma estére azért átkukkantottam a Sötét Oldalra. Haláli programot szerveztem a csellengőknek és a gyógyítással így vagy úgy foglalkozó ismerősöknek.... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Mivel már megint mindenki passzív módban, standby állapotba kapcsolva, homlokán az 1 wattos zöld LED fényével várta a másnapi sült galambot, este fél tízkor kezembe vettem az irányítást – telefon formájában. Fölhívtam a potenciális túratárs-jelöltet, aki aztán prezentált még egy tagot. Vele szintén megállapodtunk a részletekben, így nyugodt, derűs hangulatban hajthattam álomra a fejem. Lesz túra!

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Azt hittétek, hogy megússzátok, mi?! Hát nem! Nesze! ...oké, elrakom a bicskát, levetem a bőrkabátot és visszaváltozom szelíd tollforgatóvá. Tehát pótolnám az elmaradásomat, és beszámolok a legutolsó gyerektúráról.

Danival a CSCSCS-KKK becenevet adtuk a programnak – és ha meglenne a sajtpapírom, amire följegyeztem, akkor bővebben ki is tudnám fejteni nektek. (Szerencsétek van: Dani emlékszik még:... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez