Az elmúlt éjszaka  ismét beköszöntött a tél. A havazás láttán tudatosult bennem, hogy bizony vége az igazi bringás szezonnak. Kissé szomorú is voltam, mert a jót könnyű megszokni. Ismét itt lesz a tél, és még marad is egy darabig. Újra más sportágak felé fordulok, gyalogtúrázom, úszok síelek. Bár ezek is jól átmozgatnak, de mégis csak bringás maradok.

Az első hó olvadása megkezdődőtt a délutáni órákban, s a levegő hőmérsékl... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Szombaton ragyogó napsütéses időben, munkahelyen az irodában ültem. Hirtelen felindulásból, elterveztem hazafelé menet, kinézek az erdőbe. A cél ezúttal is a gyakran látogatott, Velencei-hegység lett, de most majdnem végig a teljes hosszában. Némi agódalomra adott okot a múlt hétvégi bukás miatt szerzett váll sérülésem. Nem tudtam hogyan fogja tolerálni a sérült izület a rázkódást. (vagy megrázkódtatást)

Ennek ellenére lesz... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Barangolás a Burok-völgyben

Az elmúlt héten nagyot gondoltam, és elhatároztam hogy ellátogatok a Keleti-bakony egyik ékszeréhez a Burok-völgybe. A környék nem ismeretlen számomra, kivétel csupán ez a völgy volt mivel eddig sosem ereszkedtem le oda. Itt volt hát az ideje hogy megnézzem. Elhatároztam ha megyek  akkor közzé teszem a túrát hátha jönn... Még több

1 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Az elmúlt hétvégén úgy adódott hogy sikerült csinálnom egy kétnapos kiruccanást ezútal gyalog. Gondoltam jó lesz, mert hát ki kell használni ezt a hosszú hétvégét is. Ezt rosszul hittem...

Jártuk az erdőt, kis csapatommal barangolva szállásunk felé, mikor észrevettem egy kis csoport laskagombát. Ennek nagyon megörültem, mivel sajnos vacsorára csak konzerv állt rendelkezésre, úgy gondoltam készítek valami friss ételt. Ez önmagában még kevés volt, í... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Még az előző napi 117km-es bringázásom fáradalmait ki sem hevertem, máris a hegyikerékpáromat toltam ki az udvarra. Még fájdalmas volt néhány mozdulat, de azért elindultam, kutyaharapást szőrével alapon.  Majd meggyógyít az emelkedő!- gondoltam. 

A közeli benzinkútnál Pitt barátom közeledett fáradt arcal. Na jól van! Indulhat a Hikomat SE!

Nagypapa tempóban gurultunk keresztül a városon, amit talán nem is bánt 64-éves éd... Még több

1 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez