Hazaértünk a nyaralgatásból, túléltük. Nagyon szép és jó volt! Első nap (július 10-én) még üzembe kellett helyezni az új bringámat, úgyhogy épp csak a leutazásra maradt időnk. Mivel a kempinget nem értük el (nem vették föl a telefont), így nem kockáztattunk: egy panzióban szálltunk meg. Jó döntés volt, mert a hátizsákunkat otthagyhattuk, amíg Ausztriában voltuk. Másnap 9-kor elindultunk megkerülni a Fertőt. Mivel arrafelé még sosem kerekeztünk, nem tu... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Vasárnap jónéhány KSI-s kollégával együtt én, az áruló (röviden: akikkel hegyet szoktunk mászni, most egyesületté alakultunk, és hogy legyen aktivitásunk, a Csellengés színeiben neveztem) is ott voltam a csúcson. Köszönet Gyuri bácsinak a lehetőségért!
Hajnali 8 órakor ott toporogtunk a Faház előtt. Végre egyszer eljutottam oda, hogy felkészülten indultam el egy versenyen. Nem zabáltam halálra magam előző éjjel, időben lefeküdtem, reggel betoltam a na... Még több

1 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Ahogy ígértem, megéneklem a vasárnapi túránk eseményeit – mert végül lett túra. A dolog azért volt kétséges, mert a pénteki falmászás után (igen, még mindig függő vagyok, már bérletet is vettem) a körülmények kicsit megváltoztak. Nem estem le (vagyis igen, de Józsi megtartott), és semmi tragikus nem történt – csak épp esett az eső, amikor kijöttünk a pókosoktól. Esőben pedig a munkahelyen hagyott bringákért átsétálni sem... Még több

3 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Elöljáróban annyit, hogy az előbbivel végül nem is találkoztunk, csak a túravezetőnk mesélt róla. Most pedig következzen az idei utolsó belföldi csellengésről írt beszámolóm, amelyet remélhetőleg vasárnap egy újabb követ majd, rácáfolva a mondat első felére.

Novemberig tartó hosszú, de hideg nyarunk egyik esős vasárnap délutánján (miért mindig vasárnap zuhog?), hogy természetszomjamat enyhítsem, belela... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Kétdimenziós embernek születtem, sőt, azzá is neveltek. Nem tiltással, csak úgy. Azt nagyon hamar megtanultam, hogy van előre-hátra és jobbra balra (néha ugyan összekevertem őket, de ez most nem számít). Arra is hamar rájöttem, hogy ezek az irányok kétkeréken gyorsabban legyőzhetők. Azt viszont, hogy térben mozogni jó, csak huszonéves koromban tapasztaltam meg.
A suli ablakából köpködni és krétával dobálni a járókelőket jó dolog. Ehhez azonban ki kell o... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez