Úgy indult, mint a népmesében. Az "Isten veled, édes fiam" nem üres szófordulat volt, hanem már megint bejött az élet: fogta a kezem, mint mindig. Na de a rejtjelek helyett kicsit konkrétabban is elmondom.
A szerencsés nemvéletlen megint nekem kedvezett. Keleten azt mondják: nincs jó, nincs rossz. Nos, valóban más kárából profitáltam. Az egyik legnagyobb és legnépszerűbb túraszervező cégnél egy szerencsétlen baleset miatt túravezetőt kerestek - azonnali kezdé... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Lassan két éve várt már rám, hogy megmarkoljam drótját, megküzdjek vele, megtapasztaljam kitettségét és veszélyeit.  Őkelme Ottenalm Direttissima klettersteig a Chiemgauer-Alpokban, közvetlenül a Zahmen-Kaiser mellett. Egy eldugott, jelentéktelennek tűnő sziklafal, mely sem a méretével, sem a meredekségével nem t... Még több

6 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Végre ez is eljött! Ismét klettertúrát vezetek! Már nagyon hiányzott a mászás, a csapat, a vezetés élménye. Nagyon sok stressz ért az elmúlt hetekben-hónapokban, és bár túravezetőként erre csak mérsékelten számíthattam, a csapat előtt sem titkolt szándékom volt a hegyen hagyni a rengeteg fe... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

1987. november 26-án, meglehetősen 'savanyú' időben, Kosdról Verőcére túráztam az orsz. kéken. Késő délután, már majdnem leérve Katalinpusztára, kis csoportot vettem észre az ösvény mellett: a szendehelyi körzeti orvos és még néhányan egy földön fekvő ember körül tébláboltak. Az ember már nem élt, körülötte az avaron rengeteg gyógyszeres fiola és doboz hevert szanaszét...

5 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

A beígért eső már megjött.   Holnapra a műhold képek alapján erős lehűlést jósolnak a mete-Urológusok. Vasárnapi túrámra hívogatva túratársaim közül többen azt mondták:

- Dehogy megyek! Ilyen hidegbe? Inkább maradok a jó meleg szobában!

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez