A szobám egy romhalmaz. Mindenütt izzadt pólók, büdös zoknik, és már a nadrág is megáll a sarokban, ha letámasztom oda. Vagy magától elmegy odáig... Most azt gondoljátok, hogy panaszkodom, pedig dehogy! Épp ellenkezőleg: dicsekszem! Az imént értem haza Raxisztánból, ahol az elmúlt mesebeli három éjjelt és nappalt töltöttem a Csellengéssel, hogy egy fantasztikus társaságot fölvigyek a Schneebergre, majd klettersteigesdit játsszam velük a Rax meredélyei közöt... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Aki olvasta az előző beszámolót, most szomorkodva – vagy épp vidáman – konstatálhatja, hogy az almáspécé gabonaálló. Az evangélium után viszont csapjunk is a lecsóba.

Bár feltétlen tisztelője vagyok az élet minden formájának (olyannyira, hogy szívem szerint fényt ennék), ma estére azért átkukkantottam a Sötét Oldalra. Haláli programot szerveztem a csellengőknek és a gyógyítással így vagy úgy foglalkozó ismerősöknek.... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Mivel már megint mindenki passzív módban, standby állapotba kapcsolva, homlokán az 1 wattos zöld LED fényével várta a másnapi sült galambot, este fél tízkor kezembe vettem az irányítást – telefon formájában. Fölhívtam a potenciális túratárs-jelöltet, aki aztán prezentált még egy tagot. Vele szintén megállapodtunk a részletekben, így nyugodt, derűs hangulatban hajthattam álomra a fejem. Lesz túra!

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Azt hittétek, hogy megússzátok, mi?! Hát nem! Nesze! ...oké, elrakom a bicskát, levetem a bőrkabátot és visszaváltozom szelíd tollforgatóvá. Tehát pótolnám az elmaradásomat, és beszámolok a legutolsó gyerektúráról.

Danival a CSCSCS-KKK becenevet adtuk a programnak – és ha meglenne a sajtpapírom, amire följegyeztem, akkor bővebben ki is tudnám fejteni nektek. (Szerencsétek van: Dani emlékszik még:... Még több

0 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez

Állok a megállóban, várom a 155-ös buszt. Az orrom megtelik az eső utáni levegő tiszta illatával. Teleszívom vele a tüdőmet. Aztán a busz lefékez mellettem, és már száguldok is hazafelé az éjszakai terepfutás után.

A múlt héten már odáig eljutottam a mozgás újrakezdésében, hogy az új Nyúlcipőboltban (megérdemlik az ingyenreklámot, igazán lelkiismeretesen foglalkoztak velem, a futási szokásaimmal, az ízületi és egyéb ny... Még több

2 hozzászólás Tovább a teljes bejegyzéshez